Balaton, a kedvesem

Ha haragvó zöldjét
nézem,
ha hullámzik keble
mérhetetlen,
ha villámok csapkodják
hátát…
Ha hegyeket ölel
kéksége,
ha csillagok súlyai
nyomják,
ha vallatnák föld
mélyéről a hangyák;
ha lágy szellő meséjét
hallgatja…
Ha fodros ruháját
felvette,
ha fénylő kedvvel megy a
bálba,
ha gyémántjait viszi
vacsorára.
Ha asztalánál
megjelennek a bölcsek,
ha cérnaszálon
ajándékot hoznak,
ha mosolygása béke
háborúra.

Ma sem jött el
a Megváltó, tenger-tűz
égeti a kedvest,
fentről a nap
leheletében,
alulról a föld poklától
szenved.

Enyhítő csókjaim
elküldtem,
hűsítő-mélykút
simogatásom,
álmodj, magyar tenger,
álmodj!

Havas tájról énekeltem,
fehér vatta-tüzes éjről,
frissítő nyári záport
küldtem,
álmodj, magyar tenger,
álmodj!

Szörfdeszkával tépik
arcát,
hajó árboc szúrja testét,
hold sarlója vágja máját,
fénybe hulló sasok nézik.

A sínek már ketté váltak,
a hegyek még
tanácskoznak,
a fenyves már tovább
lépett,
külhonba kívánkoznak
darazsak, virágok,
méhek…

Perzselő pusztulás,
tűnjetek innen,
ritmusos dobolás, seperj
el tűz-férget,
langy-melegek,
lélek-esők,
lélek-tüzek,
idő-szüzek,
dobjatok mentő hálót.