Állati (s)óhajok

A szándékom mindig tiszta
– dörgölődik a giliszta –
lyukat kínnal úgy kaparok,
hogy a testem csupa farok. 
 
Bár halvérű az angolna, 
süllő-sellőre hangolna.
Lám, a tajték felszökellő, 
de halszagot hord a szellő!
 
Unja magát szörnyen Ruszlán,
a fogatlan hímoroszlán.
Az ínyére örömfoszlány,
hogyha akad egy-két rosszlány!
 
Morgolódik a vén medve,
málnaszörphöz lenne kedve, 
hogyha menyasszonya volna, 
egész nyáron kupakolna.
 
A vaddisznó éjjel-nappal
éhen álmodik a makkal,
észreveszi tán a vadkan,
bár malaca van már hatvan.
 
Nagy galibát csap a liba, 
mert csalódott Lúd Paliba.
húzna végre el az alja, 
hogy Lúd Marci vigasztalja!
 
– Pipa vagyok a kakasra, 
mert az mástól esik hasra  –
sír a kopasznyakú jérce, 
itt van a tél, s nincsen nyérce. 
 
(Anyjának a kappan mellett 
csak egy vad görényre tellett).
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

:-))) Ez jólesett! Köszönettel :-)

 

hubart képe

Örülök, hogy derűre fakasztottalak, kedves Csilla!

 

lnpeters képe

De bájos!

Pete László Miklós (L. N. Peters)