Árnyék-koldus

Beküldte titus56 - 2018, augusztus 25 - 18:43
Árnyék-koldus
 
Szürke a felleg
eget takarja,
szívemig ér le
az eső karja,
elázott lelkem
nap már nem éri,
Istent se' látom,
hogy tudjak kérni,
szemed varázsát
zsebembe rejtem,
egyszer ha más lesz
majd elfelejtem,
cseppektől ékes
mezőkön járva,
beleragadtam
hozzád a sárba,
se út se ég nincs
immár felettem,
napod tüskéjét
mégsem temettem,
átdöfött percek
vére kicsordul,
bennem a fény is
árnyékot koldul,
ne kérdezd merre,
ne kérdezd honnan,
villámot rejtek
kitárt karomban,
szürke a felleg
eget takarja,
szívemig ér le
az eső karja,