Évszakok násza

H.Gábor Erzsébet
Évszakok násza
 
Beteges tavaszunk gyógyul már,
megfakult arcára maszk feszül,
bozontos hajába túr a nyár,
sápatag bőrére fény vetül.
 
Vajúdó kincseit félti még,
ágain fészkel az új világ;
reménydalt trillázó nyitnikék,
s életre vágyódó száz virág.
 
Kétségek gyötrik a tört szívét -
de hinni kell most már, nincs mese!
Reményt ad néki a nyári ég,
s az erdők suttogó fenyvese.
 
Szétfoszló maszkja a földre hull,
s ajkára csókokat hint a nyár,
szívükben szerelmet gyújt az Úr,
s nászuktól lángol a láthatár.
 
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Nagyon tetszik, drága Zsikém. Megkoronáztad ezt a nehéz tavaszt...

Kankalin képe

Kedves Zsike!

Jólesett ez a vers nekem. Csodálatosan varázsoltál élettelenből élőt, reménytelenből reménytelit.
Nagyon tetszett. Köszönöm az élményt! :)

Szeretettel: Kankalin

hzsike képe

Köszönöm szépen mindkettőtöknek, drága Irénkém, Andikám. :)