Ölelő
Beküldte egyszeruen - 2022, február 16 - 15:44
Sík vidék fejét hol Bükkre hajtja rá,
s két patakba lép a csendes Száraz-ér,
nyárfa sugdolózik merre rét, határ,
onnan érkezem, ott sokkal szebb a szép.
A március csodás, április bolond, vakon csapong a szív május köntösén,
júni’ s július kalásza imbolyog,
augusztusban sül új cipó, kövér.
Szeptember palástján szőlőfürt szuszog,
lomb-halom hegyén október kandikál,
télelő november fázósan kuporg,
december ünnepén jön három király.
Mondanám tovább, de álom hív, elég…
helyettem tűz regél százéves mesét.
Hozzászólások
...
2022, február 17 - 10:47
Permalink
Gyönyörködős vers.
Gyönyörködésem versedé.
Gratulálok!
egyszeruen
2022, február 17 - 15:15
Permalink
Őszintén kőszönöm, kedves
Őszintén kőszönöm, kedves Imre! :)
hubart
2022, február 17 - 17:45
Permalink
Minden jó és szép, ami az
Minden jó és szép, ami az embert örömmel, bizakodással tölti el. Optimista versed jó volt olvasni! :)
egyszeruen
2022, február 17 - 18:41
Permalink
A kór miatt nehéz kifelé
A kór miatt nehéz kifelé tekinteni, megtalálni a szépet sok mindenben. Az ember lelkét mi más is töltené fel, mint saját környezetének szépsége, amiből képes építkezni. Köszönöm szépen a véleményedet! :)