Ünnep

Télre tél simul. Tűlevél hajol ma

végre hópihék alatt. Már karácsony 

integet, s dér fagyott virágot ont a  

földeken. Pírral arcomon csodálom.

Éj időm szeletre tépi, bujtogat.

Nehéz megértenem, miért cseléd a

szó, “szeretni”, most, hogy szórják túl sokan,

miért van így, ha elfelejtik néha.

Hányszor gondolok vele… Fenyő köré

terítem mind, mi jó, de lelkem éhes;

hisz élnek szerte mélyszegényen, s kövér

kezek segélye álnokul sekélyes.

Kívánom, minden kis csodát a

béke 

járja át, itt szeretteink körében.