Őszfelen

Nyár kies varázsa lassan révbe ér,

s fáknak színes lombja közt csapong az ősz.

Nap világa már csak fáradt, lomha csősz,

égi-földmezőkön foltos ködbe lép.

Kék kökény bogyója könnyed fagyra vár,

körte-, almafáknak ága meghajol,

szőlő fürtjein darázs cikázva zsong,

kincseit teríti mind a láthatár.

Fű csomóin harmat gyöngye hentereg, 

békanép kiássa lassan rejtekét,

pókok árja fal zugába szerteszét

selymeit teríti egyre, csendesen.

Gyűrt papír levél-halom sajogva hull,

s tél ölén pihenni vágyva megfakul.