1 János 2.

Gyermekeim, kell írnom néktek, ezen sorokat, mely
intelem is, nem csak tűnő, foszló üzenet lesz:
vétkeitek ne sorolja az ország, mert vétkezni
nem más, mint feledőzni a megváltó Jézusnak
tett fogadalmat. Bár vétekben van menedékünk:
Bárányunk maga, vére itatja a foltot végleg.

Értsd meg hát levelem Testvér: jól ismered-é Őt?
Mert ha a válasz igen, úgy élj aszerint s ahogyan kér.
Rossz üzenet a világnak az, ha a szó mást zeng és
képmutató, míg tested mást mond, más utakon jár.
Úgy cselekedj hát, mint ahogyan szólsz: légy igaz ember.

Mert fény elvált így a sötéttől Jézus Urunkkal,
választ mindent szét az igével, hát megtartsd a
törvényt, mert tán megvakulunk a világ feketéjén,
múl a sötét, hisz a kívánság tovaszáll le a sírba,
ám aki vallja Fiát az Atyának, az marad áldott,
szégyenben soha nem jár, él a kenetben mindig.

Tudjátok csakis ő az igaz, a cselekvő támasz,
s ha igaz vagy magad is, nincs több kétség: tőle születtél. 

Hozzászólások

Egyértelműen a hexameter áll a középpontban, de a vers összességében nem azokból áll.
A hexameternél a daktilusokat, sőt a záró trocheust is ki lehet váltani spondeusokkal, egyetlen helyen, az 5. verslábnál nem lehet más, csak daktilus! Neked több helyen éppen ott sikerült hosszú szótagokat írni. De a szándékot én mindenképpen dícsérném, annak tükrében még inkább, hogy a legkorábbi ismert magyar hexameterek Szilveszter Jánosnál jelennek meg, az Újszövetség fordításoknál. Vagyis nálunk éppen a bibliai téma kapcsán honosodott meg ez a forma!
Viszont a szöveggel is van bajom! A tartalom néhol igencsak "csikorog". A régies kifejezések pedig - mint  például "feledőzni" -, kifejezetten holt szöveggé teszik a verset. Pedig a Bibliafordítások éppen azzal a céllal születtek, születnek mind a mai napig, hogy az elavult nyelvből élő, a mai köznyelvbe jobban illeszkedő szövegként olvashassuk, értelmezhessük a Szentírást! Engem, mint rendszeresen prédikáló, bibliamagyarázó embert ez kifejezetten zavar. Azért dolgozom ugyanis, hogy a Biblia szavait minél inkább érthetővé tegyem a mai ember számára. 
Ebben a tekintetben tehát a második versszak elviszi a pálmát! Az nagyon jó! Az első viszont roppant töredezett, mintha a qumráni iratok hiányos szövegeit pótolta volna ki valaki, hogy értelmesebbnek tűnjék! 
És túlzónak érzem a ragaszkodást az eredeti Jánosi levél szövegéhez is. Ez valami parafrázis szerű így. Ha nem szó szerint idézzük a Biblia szavait, akkor jobban tesszük, ha egyéni életfelfogásunk, élethelyzetünk szerint magyarázzuk. Ez a köztes állapot a kettő között, ami engem megint csak azt kell mondjam: inkább zavar, mint örömöt okoz.
Összességében tiszteletre méltónak tartom a törekvésedet, de a megoldás nem tetszik.
Viszont egyre inkább érik bennem a gondolata annak, hogy valamiként megvitassuk: hogyan lehetne igazán jó biblikus verset írni? Mi kell ehhez? Mi az a plussz, ami ezt elősegítheti?

Köszönöm Miklós.

Igen igazad van, de nem találtam mást az 5. verslábra sok helyen...(ezekre mást próbálok majd találni, eddig nem sikerült, vagyis tegnap éjjel...)

Célom csak szimplán egy átírási gyakorlat volt, valamint a nyelvezet és a szöveg hű megtartása (ahogy képes vagyok rá persze). Igazság szerint az elmúlt heti prédikáció miatt született. MIntha ilyen formában lenne a Biblia most.

Ez tulajdonképpen nem biblikus vers, nem akart más lenni, mint maga a biblia, hanem valamiféle összefoglalása az 1 János 2.-nek. Bár lehet, hogy a te értelmezsésed szerint, ez nem sikerült. Tehát nem biztos hogy elérte célját.

Viszont kiindulási alapnak gondoltam, ebből talán lehet továbblendülnöm...

Ha "istenes" vers lett volna, tehát nem csak egy tömör átírás (bár ahogy mondod, nem sikerült ezt neked átadni) merőben más lenne.


M. Karácsonyi Bea képe

Egyetértek Miklóssal.Mindenesetre  nagyon szép, nívós próba .Picit szájbarágós, de tetszik..

köszönöm. Maga az írás is szájbarágós néhol...


Ami a tartalmi részt illeti akár a versben, akár Miklós észrevételeiben, ahhoz abszolút nem tudok hozzászólni, lévén hogy tökéletesen laikus vagyok ennek a szónak mindkét elterjedt értelmében. Egy verstani megállapításának a kifejtését azonban mindenképpen szükségesnek látom, amelyet idézek is:  "A hexameterben a daktilusokat, sőt a záró trocheust is ki lehet váltani spondeusokkal" Az első részével a mondatnak egyetértek. A második részt azonban én fordítva gondolom, mivel a hexameterben kétféle versláb lehet: daktilus és spondeus, és az valóban igaz, hogy utolsó verslábként is szerepelhet spondeus, amely ott, azon a helyen - de csak ott - valóban kiváltható trocheussal.

Nagyon egyetértek azzal a törekvéssel, hogy a Biblia nyelvezetét - miközben természetesen elismerjük akár a középkori fordítók fáradságos munkáját is - időről időre jó ízléssel hozzá kell igazítani az élő beszélt nyelvhez. Sőt, én ennél tovább mennék: ráférne ilyen célzatú kiigazítás egyéb liturgikus szövegekre is.

Akad néhány sor, ahol kis döccenőt érzek a metrumban, ilyen sor például ez: "választ mindent szét az igével, hogy tartsd meg a" vagy valamivel lejjebb: "ám aki vallja Fiát az Atyának, marad áldott," itt jó megoldás lehetne beszúrni: ".. Atyának, az marad álfdott" A két utolsó sor is különbözik a hexameter megszabott ritmikájától:

"Tudjátok hogy ő az igaz, a cselekvő támasz,
s ha igaz vagy magad is, nincs kétség: tőle születtél.
"

Az első sor talán így lenne pontosítható: "Tudjátok, csakis ő ..."; a második talán így, bár itt több variáns lehet: "és ha igaz vagy, nincs több kétség: tőle születtél". Mindezzel együtt egyértelműen elismerésre érdemes a szöveg alapvető formai pontossága.

Köszönöm értékes javításaidat, ötleteidet, MIklós... Éjjel talán túl fáradt voltam rendberakni. Javítottam.

Nem minden tekintetben értek egyet avval, hogy hétköznapi nyelvre kell leírnunk ezeket a forrásokat, és főleg nema Bibliát. Evvel lehet, hogy egyedül vagyok, de nem tehetek róla, én, mivel régésznek készültem, nagyon szeretem a régi szövegeket (így még örülök is, ha valaki így ír). Biztos ezért vagyunk különbözőek, hogy ezek mindannyiunknak mást jelentsenek.

De evvel most majd haladok tovább... ez csak alapimpresszió volt.

köszönöm nektek a segítséget és a hozzászólásokat...


Hegedűs Géza: A költői mesterség című könyvében (Trezor kiadó, Bp. 1992 108. oldalon) találtam a következő leírást:

"A hexameter szó, hat verslábat jelent (görögül hexa= hat, meter=metrum, mértékegység, versláb). Ez a hat láb: öt daktilus és egy trocheus. Tehát ereszkedő verssor. Az ideális hexameter képlete ilyen volna:
_UU/_UU/_UU/_UU/_UU/_U
Látom elől kacagányos apák, s heves ifjú leventék (Vörösmarty: Zalán futása)
Hanem az ilyen tisztán daktilikus hexameter igen ritka. Legtöbb esetben a daktilus spondeusokkal vegyül. A hexameterben az ötödik láb kivételével bármelyik verslábat helyettesítheti spondeus. Megtörténik, hogy a hat verslábból öt spondeus ( _ _ ) és csak a kötelező ötödik daktilus. Mint ebben a sorban:
Próféták által szólt rígen az isten. (Sylvester János: Az magyar nípnek)"

Akkor lehet, hogy csak értelmezési eltérés van kettőnk között. A nagy Hegedüs Géza mester művében a már általad is kiemelt idézet így szól: "Ez a hat láb: öt daktilus és egy trocheus". Hát igen, de mit mutat a Vörösmartytól vett példa-verssor? "Látom elől kacagányos apák, s heves ifjú leventék". Bizony a záró versláb spondeus, és logikailag is jobban illik a hexameter sémájába a szintén négy mora hosszúságú spondeus, mint a csak három morányi trocheus.

A lényeg persze nem az elmélet, hanem az, hogy "fülre" is érzékelhető, mikor helyes és mikor hibás a sor.

Hát, az a "leventék" valóban hosszú, ezt nem is figyeltem. De szerintem a lényegen ez nem változtat. Mert a lényeg, hogy az 5. versláb az egyetlen, ami mindíg daktilus. 
Valószínűleg ahány verstannal foglalkozó személy létezik, mind egy kicsit másként látja ezeket a dolgokat. Legalábbis akiktől olvastam valamit, azokra érvényes, hogy árnyalatnyi (szemléleti?), különbségek vannak köztük.

Joe, a dolog bonyolultabb, mint elsőre látszik (vagy hallatszik). Abban egyetértünk, hogy az eredeti összetételű sor: "Tudjátok hogy ő az igaz, a cselekvő támasz," nem szabályos hexameter, de nemcsak amiatt, hogy az ötödik verslába nem daktilus. De nem szabályos már azért sem, mert a "hogy" szótag nem hosszú, hanem rövid, ugyanúgy, ahogy az "igaz" szó második szótagja is - ezt én is elnéztem az én javaslatomban.

Éppen ezért szerintem szintén nem szabályos hexameter a javasolt sor sem: "Tudjátok hogy ő az igaz támasz, a cselekvő" mert itt is benne maradt a rövid "hogy" szótag, sőt, a "támasz" szó második szótagja is rövid, noha ott egy hosszú szótagnak kellene lennie. Ezek persze apróságok, de például egy pályázat keretében minden bizonnyal hátrább sorolódna az adott szöveg.

Igen, azt hiszem mindenki elnézett- egy-két részt, magam is. De nem pályázatra írtam, annál kevesebb munka van benne, no meg időm sincs sohasem mostanában verset írni.

Még visszanézem, javítom.

De addig felteszek egy újat nektek! :)