1 János 2. - két válasz

1.

Mit nekem intelem! Száz szava gyötrelem, nincs ki betartsa!
Önhitem űz-sodor el, tova-messze az életadódtól.
Képes az ember a jóra, tenélküled, önmaga is tán,
két keze bírja a terheket, ösztöne is neki hódol.

Van sok oly ember a földön, a bús tipusú, aki szenved,
ők bizonyára kiállnak a jó hitükért leveleddel.
Nem magabiztosak: életük romba omolva a porban,
így nekik - elhivatott hitük, életük - ez kell...

Bűnbeesés, soha nem tagadom, megesik - igazad van,
mondj nekem oly rokonod ki a rosszat a sutba bedobta!
Nem hiszem én hogy az összes atyámfia bűneiről vall,
én se fogom magamat kirekeszteni mindig a kéjből...

Mert nekem, életerős fiatalnak, a hit buta bálvány,
meg tudok én magam élni a gondban akárhogy:
mély szakadékba ha estem, lábam erős, s kijutottam!
Nincs akadály! Leveled nem a megfelelő üzenet - kár...

2.

János, a férfi, ki írta a fönti levélben a sorsát,
Két szeme, nincs mese, semmibe réved, elillan a mában.
Nem titok: éjjel a jajszava tölti be rengve a torkát,
fullad a szelleme, kéjzivatar heve bontja a lelkét.

Megmaradók, akik őrzik a lángot: az összefogás kell!
Száll ima érte az égbe: a lelke legyen szabad újra.
Jézus urunk szava tart: az igaz sohasem bukik el, hát
tart a remény, maradunk vele hitben, a cél: az igazság