1 János 2. - modern visszhangok

Ha egyikünk a rab,
mindegyikünk az marad,
Senki se szabad...

Hozzám törekszik, képcsövön át lép,
más szagú élet-képeken meghal,
lágyszemű lényként, emberi roncsként,
drogba tegergő szörnyű halállal...

Kedves az arca, árul a téren,
mint a mesében, szépségét adja,
szörnyű a kuncsaft, menne el éppen,
anyjához készül, Lengyelországba...

Karton a háza, újság a paplan,
kohásznak indul, tűz csiholója,
szakmája csúcsán, áll, alkalmatlan...
utcába olvad izzó kohója...

Ha egyikünk a rab,
mindegyikünk az marad,
Senki se szabad...

Múlik a fájó kényelemérzet,
fotelbe fúró tüske a kényszer,
ajtókon kivül van másik élet...
S van szabadító, mond el ezerszer...