Jelen szatócs-erőszaka
Cibál a föld felé,
Nem akarja, hogy felnézzünk
A csillagok felé.
—–
Pedig másképp nem nőhetünk
A kommersz-lét fölé,
Csupán ha gyakran nézünk fel
A csillagok felé.
——
Gyáván sosem húzódhatunk
A vak végzet mögé;
Az életünk miénk marad,
Csak nézzünk felfelé.
—–
Lehunyt szemmel állunk egyszer
Majd önmagunk elé;
Hogy megvagyunk, az dönti e,
Látunk-e felfelé…
A csillagok felé…