A fesztivál

 
Fények cikáznak fel-le,
zihál a város keble,
dohos bűzt ventilál
a fesztivál.
 
Temérdek sör, rekeszben,
rikácsol, zúg rekedten
pár zöldfülű, belőtt,
éjfél előtt.
 
Kidől az egyik végül,
az utcakőre szédül,
négykézláb rátapad,
akár a vad.
 
Hány báb emberhuzatban!
Röhögnek öntudatlan,
bőrük festék, üröm
a képükön.
 
Elér az éj dohogva
plútói távolokba,
kimentem hangtalan
veled magam.
 
Hazáig űz a lárma,
gyerünk, a kisszobába!
Ringass el, kedvesem,
szerelmesen.
 
Csókodba veszve égjek,
valódi szenvedélyek
feszítsék szét szívem,
míg elpihen.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Valóban vásári komédiává fakul sokszor az ünnep, hisz minden fesztivál valaminek az ünnepe. Szépen megírtad!

Csilla képe

Nem tudom, hogy szép-e, de köszönöm a véleményedet! Örültem neki.

 

hubart képe

Élethű megjelenítése a szubkultúra ezen megnyílvánulásának. A fesztiválok, falunapok ünnepből olykor silány orgiává alacsonyodnak. Igazi ünnepet a meghitt együttlét adhat helyette, azzal, akit szeretünk. Gratulálok remek versedhez! :) 

 

Csilla képe

Így van, köszönöm, kedves Feri! :)