A gyertya

Beküldte Braunel - 2012, február 10 - 08:04

Gyertyát talált, pedig mást keresett,
mikor beletúrt mélyen a szemétbe.
Éhes volt már, két napja nem evett,
mégis nevetve tette a zsebébe.
Holnap eladja, - így gondolkodott -
több holmival, mit másoktól kapott,
s tán futja majd e pénzből jó kenyérre.
 
Este, hogy meghúzódott a vackán,
penészes falú régi pince zugba',
előkerült a gyertyaszál is árván
és láttára örömtől felvidulva,
félretette. Majd mást gondolt mégis;
- hisz fényénél olvashatok én is -
hát meggyújtotta, s nézte kipirulva.
 
És elővette féltett kincseit,
miket nejlon zacskóba zárva rejtett.
Kiterítette..; saját verseit,
s a gyertyafénynél olvasásba kezdett.
Hajnalra ellobbant a gyertyaszál
és a legyengült test sem bírta már;
lelke felszállt… S nem törte meg a csendet...
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2012, február 10 - 10:55

  Többen is megírtuk már, de ilyen katartikus élményt még nem kaptam.

   Az a fény a végén, az ellobbanás !  Kitűnő érzékre vall!

  

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Braunel

2012, február 11 - 07:58

Köszönöm szépen Kata.

Örülök, hogy így érzed.

Weinberger

2012, február 10 - 18:54

Kétségtelenül vannak megtartandó értékei a versnek, szubjektív véleményem szerint inkább a forma tekintetében. A hasonló történeteket óvatosan, patikamérlegen kell adagolni, mert nagyon vékony a mezsgye, amely a tiszta lírát olykor a melodramatikus hatáskeltéstől elválasztja. Azt hiszem, most még "innen" vagyunk.

Braunel

2012, február 11 - 08:00

Hát, én is remélem, hogy még "innen" ...

Braunel

2012, február 11 - 08:29

Akkor nézzük sorban.

Egy mai világban élő, hajléktalanná lett emberről (aki mellesleg
a régi életében verseket írt), írtam egy rövidke történetet versben.
Eddig semmi probléma nem lenne, mert a mai korról, a mai Magyarországról
írni nem bűn...
Viszont te azt állítod, hogy egy ilyen szerencsétlen ember utolsó napját
leírni giccs. Illetve a te szavaiddal élve melodráma.
Magyarul; átestem a ló másik oldalára, és ahelyett, hogy a tiszta lírát
dicsőiteném, képes vagyok ilyenekről írni.
Hát elmondom, hogy igen, képes vagyok. És még van jó pár ilyen és ehez
hasonló versem,ami az önhibáján kívűl szerencsétlenűl járt emberekről
szól és figyelemfelkeltő gondolatokat rejt.

Ha te úgy érzed, hogy ez giccs, vagy melodráma, hát sajnálom ...
Kinek a pap, kinek a papné ...
És ezeket a szavakat ne vedd sértésnek, csak própálom megvédeni
az érzéseimet és ezt a verset.

Üdv.: Barna