A kő

Belé botolva leltem én e kőre,
a partra tán egy áradás vetette, 
lenyúltam érte - így csinál a dőre -,
ki szépnek látja, át nem lép felette!
 
Oly óvakodva tettem ott szatyorba
a sérüléstől féltve ritka kincsem;
vajon, mitől lett széle mégis csorba? 
Ilyen talányos titka másnak nincsen!
 
Hisz szívalakja volt a parti kőnek,
folyó-csiszolta (rajta még a nedve); 
a kőszirének édes álmot szőnek, 
de megrepednek kőfiút epedve.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Megint remek vers, köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Én köszönöm, hogy olvastad, kedves Erzsike!

Zsuzsi képe

Szép vers, nekem tetszik. :)

hubart képe

Örülök véleményednek, kedves Zsuzsi.