A néhai Attila király

Markáns alakját sűrű köd takarja.

A rárakódott pletyka-rétegek

Véső számára is nagyon kemények,

De mégis él alattuk a Király,

Ezer jel mutatja, hogy

Ránk figyel,

És ha kérdezzük,

Magyarul felel.

 

Megtették

Gácsnak,

Germánnak,

Töröknek,

Elsárgult dogma-levelek zörögnek

Az Emlékének lombjai alatt,

Tiltják,

Tagadják,

De - miénk maradt.

 

Lebeg

Múltunk ezüst tavának kék egén,

Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,

Attila király...

 

Hunok hatalmas lovasserege,

Mára csak

Régmúlt

Csak egy villanás...

Rabló had volt csak,

Vagy valami más?

 

Ma is gyűlöli őket Európa,

Voltak legyőzhetetlen söpredék,

Germán-riasztó ördögök hada,

Lettek Winston Churchill szitokszava,

Ősi félelem,

Rettegte őket pap,

Fejedelem.

 

Bár azóta sok víz elfolyt a Rajnán,

Nem bocsát meg

A vesztes indogermán...

 

Bár telve velük a német mítoszok,

Emlékezetük itt, Európában

Talán nagyon is érdemtelenül

Vérben tocsog.

 

Európa egykori ura,

Attila,

Ma már csak Isten halott ostora,

Az ördög maga.

 

Hunok hatalmas lovasserege,

Mára csak

Régmúlt

Csak egy villanás...

Rabló had volt csak,

Vagy valami más?

 

Tömérdek új régészeti lelet

Kezdi átrajzolni a Történelmet

Balti-tengertől messze Keletig...

Egy mérhetetlen nagy birodalom

Képét vetítik a szemünk elé.

 

Városokat emeltek,

Építettek,

Országot szerveztek a semmiből

Az úgynevezett pusztai barbárok..

Évtizedekig segítették Rómát...

 

Volt művészetük,

Nem akármilyen...

Az eddig elorzott műalkotások

Visszajutnak hun gazdáik kezébe..

Mégsem gót volt,

Nem longobárd,

Nem germán,

Hanem hun mesterek keze munkája...

A "nomád barbár tudományos képe"

Süllyesztőbe jut - ahová való...

 

Attilát 

Nem Iordanes szemével kéne nézni,

A szellemét kellene megidézni...

Európa hajdani ura

Ma sem hajlandó hitvány alkura...

 

Lebeg

Múltunk ezüst tavának kék egén,

Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,

Attila király...

 

Néhány hadjárat,

Catalaunum...

(Ami tán mégis Catalonia),

Aetius,

Gótok,

Aquileia...

Honoria hercegnő,

Leó pápa...

Attila király - Isten ostora...

Meg tömérdek tény,

Amit nem tudunk...

 

(A mi mondáink egyebet is tudnak,

De tudományunk lenullázta őket.)

 

Attila király...

Gyalázza őt, aki sohase látta,

De tisztelettel emlegeti Priscos,

Aki az asztalához ült...

Priscos szerint nagy államférfi volt,

Igen sokat lehet tanulni tőle...

 

Attila...

Csak Isten ostora,

Vagy több volt annál?

Mikor fogunk majd többet tudni róla?

 

Mongóliától Kárpát-medencéig

Él az emléke

Minden ellenére.

Arcképe nem torz,

Csupán halovány...

Nagyobb a monda, mint a tudomány...

 

Attila

És a hunok...

Titkuk ma is titok.

Valaha itt éltek,

Küzdöttek,

Haltak;

És mi most már sejteni kezdjük újra,

Amit elődeink biztosan tudtak...

 

Markáns alakját sűrű köd takarja.

A rárakódott pletyka-rétegek

Véső számára is nagyon kemények,

De mégis él alattuk a Király,

Ezer jel mutatja, hogy

Ránk figyel,

És ha kérdezzük,

Magyarul felel.

 

Lebeg

Múltunk ezüst tavának kék egén,

Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,

Attila király...