A néhai jégkorszakok

A hajdani jégkorszakok

Árnya múlt-kapuban kopog.

 

A szörny csak látszólag hátrál,

Régen új jég-jövőre vár.

 

A Múlt jégkorszakot okád,

Még nem is sejtjük az okát...

 

Milankovics- teória?

Pár tonna borsó a falra...

 

A hajdani jégkorszakok

Éhes gyomra újra korog.

 

Miféle törvényszerűség

Kulcsolja álszent tenyerét?

 

Vagy talán a véletlenek

Rozsdás lasszója tekereg?

 

Ha egyik sem?

Milyen alak

Áll lesben a kertek alatt?

 

A hajdani jégkorszakok

Sanda árnyéka sompolyog...

 

Hiányos napló emleget

Három kilométer jeget...

 

A Kárpátokig elhatolt...

Szibériában mért nem volt...

 

A hajdani jégkorszakok

Árnya gúnyosan mosolyog...

 

Mit nem tudunk?

Mi nem látunk?

Miért élünk?

Mire várunk?

 

A Föld hógolyóvá révedt,

Valamiért újra éledt,

 

S a néhai hosszú télben,

A jeges hófehér éjben

 

Mint új Élet-parlamenter,

Alakult,

Vagy jött

Az Ember...

 

Mit nem tudunk?

Mit nem látunk?

Honnan jöttünk?

Mire várunk?

 

Mi jár a Jövő nyomában?

Mit rejt a Múlt valójában?

 

A távolban köd gomolyog;

Hallgatnak a jégkorszakok.