A régi Mítosz befogad

A régi Mítosz befogad,

Ha belőlünk más nem marad.

A Mítosz időtlen, gondos,

Talán más nem is volt fontos...

Ha mind visszatér az Egybe,

Elférünk egy lábjegyzetbe...

A régi Mítosz befogad,

Tán néhány új szál is fakad...

Volt egy civilizáció,

Ahol a kerge ráció,

Meg a pökhendi tudomány

Nem látott túl saját orrán.

Ahonnan fejét kihúzta,

Éppen oda zuhant vissza,

S maga teremtette káosz

Rántotta végül magához.

Aki értékeket éget,

Nem kerüli el a véget...

A régi Mítosz befogad,

Majd holtunkban is enni ad.

Bár miénk volt a Láthatár,

Nem fogtuk fel, hol a határ...

Nem jutottunk nagyon messze,

Távolról néztünk a Hegyre.

Nem ám az üvegházhatás -

Mi magunk voltunk a csapás..

Hallgat az öreg Teremtő,

Közönyösen fut az Idő.

A régi Mítosz befogad,

Rossz jövőként meg nem tagad.

Feledés-kabátot húz ránk,

Az lesz az utolsó hazánk.

Ha mégis marad pár foszlány,

Tagadja majd a tudomány...

A régi Mítosz befogad,

Mint a régi hatalmakat.

Hirdeti majd emlékünket,

Elsorolja bűneinket.

A vétkeink ugyanazok,

Amiket régi Mítoszok

Elődeinkről mondanak;

Nem voltunk új a Nap alatt...

Majd az elárvult Jelképek

Völgyében fakad új Élet.

Atlantiszból tán több maradt...

A régi Mítosz befogad...