A rézharang álma

 
 
 
 
H.Gábor Erzsébet
A rézharang álma
 
A dombok lágy ölén, egy éltes templom áll,
a tornya égbe nyúl, hol tág a láthatár,
a hegy vigyáz reá és néhány vén fenyő,
s a nap ragyogja át, a fény, az éltető.
 
A hófehér falak már szürkés árnyúak,
a tornya, - régi éke - foltos hattyúnyak,
hű tanyára lelt ott, egy árva vadgalamb,
és néma társa lett a rozsdás rézharang.
 
Nem kong már, mint régen, az érces hangja holt,
pedig mint az égbolt, az, olyan tiszta volt.
De ha jön az éjjel, s a leple ráhajol,
álmában, dalára, a visszhang válaszol.
 
2020.10.06.
 
(Versemet, Koltay Zsuzsa Erdélyi táj. c.
gyönyörű festménye ihlette.)
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

A vers is gyönyörű, Zsikém, nem csak a kép!

lnpeters képe

Kép és vers gyönyörű összhangot alkot! Gratulálok, drága Zsikém!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

Drága Irénkém, drága Laci, nagyon szépen köszönöm.

Ölellek benneteket. :)

Csilla képe

Szép, de nagyon szomorú témát verseltél meg a kép alapján. Sajnos egyre több templom visszhangzik az ürességtől odahaza, de itt is...

Ölellek:)

hzsike képe

Ez így igaz, Csillám. Köszönöm szépen

Ölellek én is. :)