A sztár

 
A percre még emlékezem,
nyugodt volt és komoly;
nekem, bár ültem székemen,
jutott egy félmosoly.
 
Körötted nyüzsgő áradat,
a sztárok így teszik,
egóra gyúrnak álmatag,
s nem érnek Istenig.
 
A mellkasod dagad ma is,
ha osztod versedet,
és rettegsz, hogy szavad hamis,
s légvárad eltemet.
 
Fényed csak önzőn emberi,
ne félj, ha megreped;
de hogy tudjam felejteni
gyötört tekinteted?
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Nagyon tetszik a hangneme, a hangulata,
az iróniája, valós, hiteles, céltudatos!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hubart képe

Nem ritka ez a jelenség, amiről írsz, kedves Csilla! Életemben nem láttam annyi öntelt, nagyképű embert, mint például a Könyvhéten.  Dokumentumfimet lehetne forgatni pszichiátriai tanulmánynak. :D Tetszik a versed! 

Csilla képe

Köszönöm szépen mindkettőtök véleményét! Igen, lehetne... :) 

 

Bravúros vers! Nem egy embert ismerek, aki el van szállva magától, mekkora sztárköltő. Egyszer szóltam érte, és rosszul jöttem ki a szituból, azt hitte az illető, hogy irigy vagyok. Holott, korántsincs így, egyszerűen csak irritál, amikor valaki többet képzel magáról, mint ami, aki. Szerintem, egy igazi költő nemcsak alázatos, hanem szerény is. Lehetne ezt a témát bőven boncolgatni. :) Mindenesetre tetszik a versed, jól megmondós, velős üzenettel.

lnpeters képe

Remek szatíra!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe