A tél is itt hagyott

A tél is itt hagyott, érzed kedves?
Talpig tűlevélben áll a fenyves.
Kint könnyezik még a rét virága,
s tán nem bont rügyet a lelkem ága.
 
Bimbózó új tavaszra várok én. 
A szívem lesz még egy picit bohém?
A szenvedély száraz fán nem terem,
most csillagok gyógyítják meg sebem.
 
Sietve futnék át a réteken, 
elrebbenő árnyékként létezem.
Lehet nem hallja senki szívdalom,
s harmatként fénylek majd egy hajnalon.