A túlsó part

A túlsó part sziklái közt
Sötét angyal múltat füröszt.

Ős dilemmák elpihennek,
Entrópiák jövőt csennek.

Visszatérvén a nagy ölbe,
Idő sem jár körbe-körbe.

A túlsó part iszapjába
Nyomot írt a holtak lába.

Fáradt, öreg szél simogat
Bomló emlék-kupacokat.

Kísértetek létért sírnak,
Fekete virágok nyílnak.

Túlsó part feketesége;
Onnan nem látni az égre...

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerű vers, Lacikám! Gratulálok! 

lnpeters képe

Köszönöm, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)