A tihanyi visszhang

Beküldte lnpeters - 2021, július 13 - 23:11

Hét szótagot mond - szélcsendben...

Ül foszló, vén emlékekben.

 

Régen frissebb volt a szava,

Számos nemzedék méltatta.

 

Hogy szólni hány nép hallhatta,

Azt csupán Isten tudhatja.

 

Mikor születhetett róla

A szép szomorú legenda?

 

Amilyen darabos, ködös,

Éppen annyira különös.

 

Mozaikok egyvelege;

Tán nem is tartoznak egybe.

 

A történet nyers hangzása

Utalhat rövid korára,

 

De oly homályos a keret,

Hogy nagyon régi is lehet.

 

Hogy a király kevély lánya

És a hullámok királya,

 

Meg a többi furcsa szerzett

Milyen mítoszokban termett,

 

Honnan pottyanhatott ide,

Már nem tudhatja senki se.

 

A magyar mitológia

Elfeledett vonulata,

 

Vagy az őskor egy darabja,

S aki csak jött, készen kapta?

 

Mitológiai morzsák

Alatt rejlik-e igazság?

 

Erre a visszhang nem felel,

Múlt konok csendjében hal el...

 

Visszhang kuporog vén hegyben;

Hét szótagot mond - szélcsendben...