Ada-Kaleh

 
Sziklák ölében csillagok motoznak,
óvják a víznek mély lélegzetét;
nincs hangja, nincs, a vad Kazán-szorosnak,
talán e forró táj téphette szét.
 
Dohányszag, közte szőlő-, rózsaillat
verdes pihegve, mint a házi méh, 
és földöntúli, szép álomba ringat,
Ada-Kaleh, te, végképp senkié.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gyönyörű tájlíra. De megállít a  gondolat, hogy a sziget már elsüllyedt. Hogyan ringatna el? Inkább az emléke, regéje, története, stb. Nem akadékodskodom, csak első benyomás.

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmedet! A szigetet ringatja, nem a sziget ringat el..., akkor úgy lenne ott, hogy: földöntúli, szép álomba ringatsz, Ada-Kaleh, te... Sajnálom, ha nem érthető.

 

Haász Irén képe

Akkor nem kéne vessző a ringat és a te után, érzésem szerint. 

Ezért érthettem félre.

Csilla képe

Ha a megszólítás beékelődik a mondatba, eléje is, mögéje is vesszőt teszünk. A helyesírási szabályzat szerint.

 

hubart képe

Nem jártam még ott, de versed olvasva odaképzelem magam. Gyönyörű hangulatfestés ragadja el a fantáziámat. A múlt szépségei iránti nosztalgia is teljesen átjön. Szeretettel gratulálok!

hzsike képe

Gyönyörű vers. Engem is elringatott.

Ölellek. :)

lnpeters képe

Jaj, de szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Kedves Feri, Zsike, Laci! Nagyon örülök, hogy olvastátok, és írtatok! :) Köszönöm.