Álmodó disztichon (2011)

Beküldte Braunel - 2012, február 13 - 06:37

Eltemetett örömök, nevetések lógnak a csendben.
  Szürke homályban az ég, s bújva az ablakon át
rád tör a múlt, lyukat ütve az álmon, a régi meséden.
  Sárba ragadt a kiút, s húzod a lét fonalát.
 
Körkörösen lebeg elméd; nézel az égre merengve.
  Szögre akasztva a szív, hátrahanyatlik a vágy.
(Vágod a húst és érzed a sós vért; villan a penge.)
  Tűnik a bú idebenn, éled az ész odaát.

~~~
 
Illan az álom. Felszabadulva a homlokod ívén
  gördül a gond lefelé s enyhül a mély dobogás.
Lüktet a szíved. Jelzi, hogy itt vagy s ringat a napfény.
  Gúzsban az álomadó… és öl a vad zokogás…
 

Hozzászólások

Weinberger

2012, február 13 - 09:38

Mindenek előtt - mivel véleményem szerint vegyes a szó használata - el kellene dönteni, hogy az ilyen formában megírt vers teljes egésze nevezhető-e disztichonnak, vagy csak két-két szomszédos sora (utóbbira a di- előtagból következtetek).

A vers amúgy pontos, botlástól mentes, ráadásként jól csengenek össze a keresztrímek; a disztichon felépítése miatt más rímképlet aligha képzelhető el. A zárójeles sor számomra mintha egy vidám disznóölés képét idézné. Ha szabad megjegyezni, talán változtatnék néhány írásjelen, vagy hogy hol kezdődjék új mondat, de ezen apróságoktól eltekintve komoly és jó minőségű a szöveg, gratulálok!

Toma

2012, február 13 - 10:54

Pont ezen gondolkodtam korábban is Barna egyik verse miatt.

A disztichon két sora igazán két sor, két sor tartozik egybe, és nem négy, bár ez a szerző egyéni tagolása is lehet, miért ne újíthatna. A klasszikus forma alap, és ezt ő másként rakja egybe.

Janus Pannonius Mikor a táborban megbetegedett című verse egy Elégia, folyamatosan írva, két sort bekezdéssel elkülönítve... (elégia pont ez, az epigrammánál hosszabb disztichonban írt műfaj).

Nekem a vers is elégikus,  az álmodott valóság és a való-valóság határán. Remek vers, nem kérdés.


Braunel

2012, február 13 - 11:08

Köszönöm Toma.

Tehát te úgy látod, maradhat ez a forma?

Toma

2012, február 13 - 11:27

Nekem modern elégiának teljesen megfelelő. A forma archaikus, a versszakba tördelés modern. De másnak ettől lehet eltérő véleménye is.


Braunel

2012, február 14 - 08:48

Köszönöm Toma.

Örülök, hogy így érzed.

Braunel

2012, február 13 - 11:05

Köszönöm, hogy elolvastad és értékelted a versemet.

Érdekes amit írsz. Ezekre nem is gondoltam volna.
Tudom én, hogy a disztichon általában két sorból áll.
Egy hexameter és egy pentameter. Viszont az első verszakot
ha két részre bontottam volna, akkor megtörtem volna
a gondolatot, mert egy mondatot vátam volna ketté.
És mivel ez az első verszak ilyen lett, úgy gondoltam, a
többit is ebben a formában írom meg.
De ha te, és lehet, hogy mások is úgy gondolod (gondolják),
hogy szerencsésebb lenne az eredeti disztichon formát követni,
én hallgatok rátok és szétbontom.

A vidám disznóölés képe meglepett egy kicsit :)
Azt hittem, tisztán kivehető a versből egy öngyilkossággal
végződő szörnyű álom képe. Ezek szerint nem így van.
Akkor pedig valamit nagyon elrontottam.
Köszönöm a segítő szándékodat és élnék is vele, ha megírnád,
hogy min változtassak, mivel azt szeretném, ha ez egy
jó vers lenne.( Végülis azért vagyok itt, hogy tanuljak
tőlletek)

Barátsággal: Barna.

Weinberger

2012, február 13 - 11:27

Nem a tagolás a gond, Barna, miért is volna? Nekem csak az tűnt fel, hogy a vers címében a "... disztichon" egyesszámban van. Amit a disznóölésről írtam, nyugodtan felejtsd el, bizonyára túl élénk képek élnek még bennem egy nagy közelmúlt buliból. És akkor megpróbálnám ide másolni a szöveget az általam talán "szabályosabbnak" vélt írásjelekkel:
 

Eltemetett örömök, nevetések lógnak a csendben.
Szürke homályban az ég, s bújva az ablakon át  [pontosvessző fölösleges]
rád tör a múlt, lyukat ütve az álmon, a régi meséden. [összefűzném a sor két mondatát]
Sárba ragadt a kiút, s húzod a lét fonalát.

Körkörösen lebeg elméd; nézel az égre merengve.
Szögre akasztva a szív, hátrahanyatlik a vágy.  [a "hátrahanyatlik" egybeírható]
(Vágod a húst és érzed a sós vért; villan a penge.)
Tűnik a bú idebenn, éled az ész odaát.

~~~

Illan az álom. Felszabadulva a homlokod ívén  [nem szükséges a vessző a sor végén]
gördül a gond lefelé s enyhül a mély dobogás.  [nem szükséges a vessző az "s" előtt]
Lüktet a szíved. Jelzi, hogy itt vagy s ringat a napfény.  [nem szükséges a vessző az "s" előtt]
Gúzsban az álomadó… és öl a vad zokogás…

Ezek láthatóan apróságok és lehet, hogy a nagy többségnek fel sem tűnnének. Ha el akarod dönteni, hogy "s" előtt kell-e vessző, érdemes úgy tekinteni, miontha ott "és" állna, az talán segít.

Braunel

2012, február 14 - 08:46

Köszönöm szépen a segítséget.
Átszerkesztettem.

Szabó Lőrinc fordításában  olvastam pár disztichont, amelyek ilyen módon
vannak összefüzve. Talán így elfogadhatóbb.

Barátsággal: Barna.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2012, február 13 - 10:51

 Irigykedve olvastam, remekül festett kép!A disztichon !!  Ügyes !

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Braunel

2012, február 13 - 11:11

Köszönöm szépen Kata.

Örülök, hogy tetszett :)