Amikor még
Beküldte hzsike - 2020, május 3 - 13:44
H.Gábor Erzsébet
Amikor még
Amikor még gyermek voltam,
elringattál két karodban,
biztos helyem volt az nékem,
meleg tollú, puha fészkem.
Amikor már cseperedtem,
meleg kezed elengedtem,
s úgy repkedtem, mint a madár -
nem volt törvény, nem volt határ!
Lassan én is felnőtt lettem,
rólad meg-meg feledkeztem,
eltemettek nehéz gondok,
s csak magamért voltam boldog.
Aztán mikor anya lettem,
én is épp azt érezhettem,
amit te, míg átöleltél,
s tudtam már, mit, miért tettél.
Annyi hibát elkövettem,
nem volt könnyű helyretennem,
tudom, mindet megbocsátod -
megfizettem már a vámot!
Apró lettél, mint egy gyermek,
válladon az évek, terhek.
Vén szemedben hála lobban,
s megpihensz a két karomban.
Hozzászólások
Csilla
2020, május 3 - 14:10
Permalink
Megható, és szépséges!
Megható, és szépséges!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Kankalin
2020, május 6 - 17:42
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Ilyen az igazi anya-gyermek kapcsolat, melyet tovább kell adni.
Jó volt olvasni. :)
Szeretettel: Kankalin
lnpeters
2020, május 13 - 11:09
Permalink
Gyönyörű, megható, őszinte!
Gyönyörű, megható, őszinte!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2020, május 15 - 19:15
Permalink
Kedves Csillám, Andi, laci!
Kedves Csillám, Andi, laci!
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavaitokat.
Ölellek Benneteket.
Szeretettel:Zsike :)