Anyám a minden

H.Gábor Erzsébet
Anyám a minden
 
Anyám a Nap, az éj, a Hold,
szava szívemben mézet old,
sebeket gyógyít lelkemen -
annyira féltem, Istenem!
 
Gyenge már, mégis oly erős -
régi az érzés, ismerős!
Dagad a lába, s mennyit áll -
gondot ő ebből nem csinál!
 
Anyám a nyár, a tél, az ősz -
nem kéne már, de néha főz;
akkor, ha engem vár haza,
én lettem lám, a támasza.
 
Pedig, ha tudná, mennyire
kellene még a szent hite!
Ő az erős, s a gyenge én,
megbújok ránca rejtekén.
 
Anyám a szó, a hang, a dal -
két szeme csillog, hogyha hall.
Számon a szó csak ácsorog,
s könnyünk a percre rácsorog.
 
2017.05.04.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szívhezszóló.:) Igen, még mindig tőlük várjuk a segítséget, pedig időközben fordult a kocka... 

Ölellek.

 

Szepesi Zsuzsanna képe

Drága Zsikém! Gyönyörű. Csak sírni tudok én, hogy most már múlt időben emlegethetem anyukám!

Szepesi Zsuzsanna

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Szépséges vers, köszönöm.

Erzsike

hzsike képe

Köszönöm szépen mind a hármatoknak, Csilla, Zsuzsi, és Erzsike.

Szeretettel: Zsike :)