Anya
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2018, május 8 - 20:35
Számolatlanul peregnek most az évek,
rongyos kiskabátban jár testemben a lélek,
hisz tudom, nem látlak többé téged, anya,
s nem dereng reám mosoly, mely megtisztítana.
Éjsötétben karcsú lábon jár a perc, s a fény,
múltamat idézem, itt egy ósdi kanapén.
Néha mégis hallom hangodat, tán a szél mi
erre hordja, s én azóta tanulok túlélni.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Erzsike1.jpg | 57.17 KB |
Hozzászólások
Mysty Kata
2018, május 9 - 07:57
Permalink
Meghatóan szép...Átéltem!
Meghatóan szép...Átéltem!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2018, május 9 - 14:48
Permalink
Kedves Kata!
Kedves Kata!
Köszönöm szépen, hogy olvastad.
Erzsike
lnpeters
2018, május 12 - 13:33
Permalink
Finoman, meghatóan gyönyörű a
Finoman, meghatóan gyönyörű a versed! Legyen elég lelkierőd ehhez a nagy szomorúsághoz!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Nagygyörgy Erzsébet
2018, május 12 - 16:19
Permalink
Kedves Laci!
Kedves Laci!
Köszönöm, hogy olvastad, szerény versemet, örökre űr maradt a lelkemben, sajnos...De próbálok túlélni.
Erzsike