Apácska, anyácska és az angyal

 
Fehér december, csend. A téren
szántalpas jókedv siklik át,
álomban félig, majdnem ébren
apácska húzza kisfiát.
 
A táj, s egy csillag mozdulatlan,
varázsos csengőhang röpül,
emlékké nő a tág tudatban:
angyal kering a ház körül.
 
Karácsonyfát hoz. Egy Fiában
az Isten sír fel emberül,
jajába fordul át vidáman
földünk, s a fényben megmerül.
 
A tér, az utcák összezártan
megnyúlnak, égig érnek el,
amíg anyácska bent a házban
kalácsot gyúr és énekel.