Aranymetszés

Ha már az élet benne van,

törődsz vele minduntalan:

szüret után hosszú szünet,

elburjánozni engeded.

A vessző nyúlik szaporán,

nap húzza felfelé talán,

törődésed sokat segít,

elmetszed fölös ágait,

a természet új rügyet nyit,

- mennyi bizalom, mennyi hit-

új levelet, új magvakat,

melyekből majdan fürt fakad...

Elvettél, hogy kapj is sokat,

fejedben zsong száz gondolat.

Aranymetszés, szimmetria.

Szőlősorok ága-boga

hálál meg mozdulatokat.

Kurtítottál, a tőke ad.

Öleljék fényes sugarak,

napból jövők s az akarat.

Ne félj, ősszel kedvet csinál

arany nedű, érlelje nyár,

addig is töltsön el remény:

Ameddig élek szegletén

kertemnek, mint jó gyermekem

növényként fontos szívügyem,

különös gonddal nevelem,

nem is vitatkozik velem.

Érte ébredek, értem nő,

már-már különös istennő.

Amíg az óbor andalít,

hosszú múltam dallamait

hegedűm vígan játssza el,

sok barát körben énekel.

Cammogó évek pulzusán

te lüktetsz, kedves, igazán...

Ürüljön hát a poharam.

Aranymetszésű munka van

benne, egészség, béke, kincs...

Jövő évekre áldást hints!