Az írástudók szent felelőssége

Az írástudók szent
Felelőssége
A Lélek mélyéből bukkan elő,
Egyedi,
Nem örökölhető,
Senki másra át nem ruházható,
Nem osztható,
Tovább sem adható.

Itt mindenki a
Maga Kapitánya,
Még Isten sem áll a kormány mögé;
Hajónk arra halad,
Amerre viszi
A Szabad Akarat.

Írástudó,
Írástudó;
Áldás vagy átok
Minden leírt
Szó,
Írástudó...

Az Igaz Szó
Szerény és
Egyszerű,
Nem hiányzik belőle
A Derű.

Nem mi teremtettünk
Embert
A Földre,
Ne szálljon fejünkbe
A Szó heve,
Ne lesz minden kérdésre felelet,
Ne szabjunk törvényt
Az Isten helyett.

Ne nézzük le az elmúlt tegnapot,
A tudás csupán
Profán állapot,
Nem mindenható;
Írástudó...

A doktrína tolakodó szolga,
Világot váltani nem az ő dolga,
De tévedése
Nem javítható;
Neveld szerénységre,
Írástudó.

A Cél mindig túl van a láthatáron,
Nekünk az út a lényeg,
Tilos minden vétek,
Mert hamis út
Hamis célhoz vezet.

Az utópia rossz, hamis akol,
Hamis igét mond,
Gyilkol,
Bitorol,
Miatta mindig
A Jövő lakol,
Sunyi vészhordozó -
Kerüld el messzire,
Írástudó...

Az Igaz Szó
Szent;
Lélek száll vele;
Isten szent Igéjébe illene.

A tudás
Erkölcs nélkül
Csak hatalom;
Jelen pénzhegy -
Jövendő sírhalom.

Az ész profán kellék,
A Szív örök,
Isten szava csak abban dübörög,
Mélység,
Magasság
Csak érezhető;
A felszín látható,
Írástudó.

 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyszerű! Gratulálok ehhez a vershez!

 

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)