Az öreg Bálint

Hét évig volt hadra fogva,
a rangot nem nézte sokba
kis falunkból a vén Bálint -
szidta Hitlert, szidta Sztálint.
 
Mert savanyú képet vágott,
vitték, lásson szép világot.
Nem sejtette milyen szar van
a festői Don-kanyarban.
 
El is fogyott szinte félig,
de kópé volt, azt beszélik.
Megúszva a ronda halált,
éhen, szomjan hazatalált.
 
Most jó bortól pezseg vére,
de nem csörög beatzenére.
Imádja a fehérnépet,
régen párszor félrelépett.
 
Nem számít, hogy tél vagy nyár van,
tréfát hord a tarsolyában.
Józan fejjel, szalonspiccel
Bálint bátyánk mindig viccel.
 
Komájának ez a lökött
kivájt egy nagy sütőtököt,
és - mint holtak napja fele -
égő gyertyát rakott bele.
 
Ám mogorván szólt rá Imre:
"Frászt ne hozz a kölykeimre,
s ne pazarolj, te nagy kölök,
én friss tököt früstökölök,
és teszek a haloweenre!"