Az Idő szekerén
Beküldte lnpeters - 2011, december 20 - 22:28
tt zötyögünk az Idő szekerén,
Utunk a Semmi peremén halad,
A saroglyában egy arasznyi Lét,
És hamuba sült szabad akarat.
——–
Alant a hepehupás végtelen,
A Minden önmagával összeér,
És Kérdést hallgatag Válasz kísér,
S az Isten lelke piros, mint a vér.
——
A Teremtés bennünk szomorkodik,
Célját, értelmét bennünk tartogatja,
S ha ős Derűje lelkünk át nem hatja,
Egy más jövőben sem lesz foganatja.
Hozzászólások
Toma
2011, december 21 - 07:12
Permalink
A vers mint egy
A vers mint egy "szekeres-űrutazás" parafrázisa lenne... :)
Terjedelme miatt külön tetszett, ugyanis tőled majdnem mindig hosszabb verseket szoktam meg.
A második versszak végtelent nyújtó képében egyet nem értettem csak, hogy S a kérdést hallgatag válasz kisér (gondolom, hogy mi ez az egész itt), s az Isten lelke piros mint a vér...(miért piros? )
De ez a te szabad akaratod, hogy pirosra fesd...
lnpeters
2011, december 21 - 07:19
Permalink
Mert pirosnak érzem.
Mert pirosnak érzem.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, december 21 - 11:23
Permalink
Értem... ezért mondtam hogy
Értem... ezért mondtam hogy ezt valószínűleg te érezted így, de én mint olvasó ezt nem értettem benne... (talán a vér, pusztulás piros színe...)