Ballada
Beküldte kékszem - 2017, július 29 - 07:40
Átlátszó-kék a tó vize,
én fejestől ugrom bele.
Kiloccsan a víz a partra:
sétálókat lespriccolja.
A víz összezavarodik:
hátha eljutok a partig.
Csakhogy nem tudok jól úszni;
nem tudok kievickélni.
Senki nem jön segíteni,
már nehéz levegőt venni.
Olyan vagyok, mint a béka:
kiülök a fényes napra.
Ám nincs fény, nincsen levegő,
nem segít már a teremtő,
nyelem a zavaros vizet:
úgy érzem,hogy megrepedek.
És már nem sokáig bírom:
itt ér utol a halálom.
Tóból engedik a vizet,
s kiviszik a holttestemet.
Csatolmány | Méret |
---|---|
mentés.jpg | 8.04 KB |
Hozzászólások
hubart
2017, július 29 - 10:14
Permalink
Kedves János, balladádnak
Kedves János, balladádnak nagy tanulsága van: aki nem tud úszni, ne menjen mély vízbe, gyönyörködjön benne a partról! Az is szép élmény lehet!