"Ballada a senki fiáról'
Beküldte titus56 - 2017, október 22 - 13:21
„Ballada a senki fiáról”
(Villon ciklus)
Faludy átköltésének átköltése
Szegény fejemen csak ég volt a kalap,
és szürke köd volt ázott ködmönöm,
míg urak szájában dőzsölt a falat,
asztaluk mellett éhségem nyögöm.
Fagyos szelekben én átmelegedtem,
kályhák tüzétől a fogam vacog,
s csak bámulom a napfényt meglepetten,
mert kedvét leli, hogy reám ragyog.
Lépésem mellett rózsák lekonyultak,
a tüzes nyár halódva elfeküdt,
így vagyok hű "máslata" a múltnak
"megáldva és leköpve mindenütt."
Semmi ruhámat a fagy tépi széjjel.
didergős szelek köntöse elér,
szemembe fényli sötétjét az éjjel,
nekem a nappal éj-nyelven beszél.
Mulatók között könnyeimet sírtam,
nehéz gyász csuklásig megnevettet,
mi elveszett, élő számlámra írtam,
eltemettem, mit szívem szerethet.
Hó színe festi rőt hajkoronámat,
az őszi nap hozzám épp-csak besüt,
egyedül hordom nehéz koponyámat,
"megáldva és leköpve mindenütt."
Puszta ég alatt volt otthonos lakom,
a gyöngyharmat kéken könnyemre ül,
jövőmmel magamat is becsapom,
futva Isten felé, aki menekül.
Hegycsúcson tudtam hosszan pihenni,
mit a kőtörők verejtéke áztat,
de dómoknál nem volt bennem semmi
csuhásoknak járó hamis alázat.
Korbács járt ezért, és néha csók is,
testem e kettővel birkózott együtt,
tollpihe hullt rám, és sárgolyóbis,
"megáldva és leköpve mindenütt."
Arám, hazám, még óborom se nincsen,
tékozló szívemen átfúj a szél,
az, hogy vagyok, így lett temérdek kincsem,
tudom a szerencse egyszer elér.
Érzem én, idővel megunom azt is,
hogy naphosszat csak tétlen dőzsölök,
és férgeknek lesz őnagyságom baksis,
egy bokor alján végleg eldőlök
majd, nem süt rám se nap, se hold, se csillag,
a vándorok is törhetik fejük,
ki volt François Villon, kit szidtak,
"megáldva és leköpve mindenütt."
Hozzászólások
lnpeters
2017, október 30 - 10:33
Permalink
Ez remekül sikerült!
Ez remekül sikerült! Gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
titus56
2017, november 1 - 07:48
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.