Borozgatok

A szél takarta méla alkonyok
mögött a csendes este kujtorog,
s amint a leple végre rám talál,
kezemben egy csiszolt boros pohár,
amelybe töltve csillanó nedűm
iszom, s legyűr megint a régi bűn,
de nem tudok feledni máshogyan,
azóta mindenem feléd rohan.
 
Azóta nem lelem nyugalmamat,
szerelmem édes ajkadon kutat,
viselhetetlen éjszakákon át,
utánad égek és iszom borát
a régi, szép szüretnek, hol veled
szerelmes éjen át ölelkezett
a lelkem egy darabja, s ott ragadt
a csillagülte őszi ég alatt.
 

Hozzászólások

hubart képe

Azt szeretem a verseidben,  hogy igen változatos a téma, és gazdag a szókincsed. A ritmus kifogástalan, a  rímeid most is szépek. Gratulálok!

Baranyi Imre képe

Köszönöm, igazán megtisztelszőek ezek a sorok Tőled!

Baranyi Imre

hzsike képe

Ó, de gyönyörű!

Igazi versélmény volt.

Szeretettel gratulálok, kedves Imre. :)

Baranyi Imre képe

Köszönöm, kedves Zsike!

Baranyi Imre

lnpeters képe

Csodás életkép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)