Család(v)iszony

Mindhalálig keresztem a család.
Önzetlen nem fogadtak be soha,
kihasználtak, minden tettük csalárd.
A terhemen nem enyhíthet csoda.
 
Pofont kapok, közelségem vetik,
apámtól is megfosztottak nemrég;
ő sohasem tagadott ki pedig,
ízig-vérig a gyermeke lennék.
 
Akárhányszor tiporjanak földig,
rosszaságuk töretlenül állom;
hogy ki vagyok, ők el sose döntik,
jó emberré apám lelke áldjon.
 
2018. május 15.
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Sajnálatos megpróbáltatásokról írsz,

de próbáld elviselni , feloldozni magad...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Köszönöm, kedves Kata. Levegőnek tekintem őket, mint ahogyan ők bántak velem, mást nem tehetek. A kapcsolat nem rajtam múlott.

Haász Irén képe

Csak azt mondhatom, amit Kata.

Köszönöm, Irén.