Csillagaim becézem

Ó, drága április,
lábam előtt tétova ifjúságom
bősz folyója hömpölyög,
s mint a Nap, midőn szelíden
melengeti bőrömet,
úgy mossa elibém a víz,
múlt emlékeimet. 
 
Rezgő nyárfák tincseit 
hordja felém a szél,
dombok hátára hajlik szemem,
miközben feléd húz a vágy,
s szívembe hasít a sejtelem,
már nem enyém, e  földi rejtelem.
 
Zilált lombú fáim alatt járva,
gyanútlanul siklanak alám
a barna földrögök,
Egyedül várom a beteljesedést,
mindhiába.
Esteledik, s én helyetted,
csillagaim becézem ma is.
 
 
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon szép, különös varázsa van. 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Öröm, ha megfogott a varázsa, szerény versemnek.

Erzsike