Cucu, a hajóskapitány

Cucu, a zsemleszín tacskó

(Becsületes neve: Mackó),

Békén hagyta a sok macskát,

S letette a matrózvizsgát.

 

Hamarosan a tengeren

Egy kétárbocos szkúneren

Tapasztalatszerzés végett

Az eb szolgálatba lépett.

 

Az új matróz szorgos, akar,

Hajót sikál, vitorlát varr,

Görbe lábán futkározik,

Ha kell, az árbocra mászik.

 

Menyét, a fedélzetmester,

Aki bizony sose restell

A matróz körmére nézni,

Tőle kell Cucunak félni.

 

Cucu még csak nem is hörgött,

Tűri a menyéti gőgöt,

Hogyha szenved, nem mutatja,

És titokban megugatja.

 

Az első tiszt hiú róka,

A másodtiszt meg egy fóka,

Az meg csak a száját tátja,

Őket Cucu ritkán látja.

 

De a kapitány: vén macska,

Látszatra szelíd és csacska,

Pedig ő Mr. Nyávogó,

A hírhedt tengeri rabló.

 

Álruhás kalóz a macska,

Menyét úr a fő cinkosa,

Velük tart az alamuszi

Matróz, a Félszemű Nyuszi.

 

A legtöbb matróz ártatlan,

De sok köztük haszontalan,

És még a tisztek sem sejtik,

Hogy Nyávogó kalózkodik.

 

A vén kormányos, Gorilla,

Cucu egyetlen barátja.

Esténként, ha vihar nincsen,

Társalognak egy rossz priccsen.

 

Gorilla: - A vén kapitány

Nekem egyre nagyobb talány!

Cucu: - A szeme zavaros,

S minden macska utálatos!

 

Másnap csúnya vihar támadt,

Leszedték a vitorlákat,

S a horgonyt is leengedték,

Így vészelték át az estét.

 

Másnap: szelíd hullámfodrok,

Az égen felhő-koboldok,

Ennél jobb szél nem volt soha,

Siklottak a vízen tova.

 

Cucu és Gorilla bácsi

Nekifogtak vacsorázni,

Meg voltak róla győződve,

Hogy már semmi sem jön közbe.

 

• Vitorla balról, kapitány!

Jelentett az őrszem: Patkány.

• Nos, a sziesztának vége,

Mindenki az őrhelyére!

 

- Az ágyúkat megtölteni,

A puskákat elővenni!

Hát mi van itt? Mi a manó?

Tán bizony ez hadihajó?

 

• Az árbocra! - Igen, uram!
• Az ott egy hajó csakugyan!
• Induljunk támadás végett?
• Hisz az nekünk mit sem vétett!

 

 

Cucu matróz rosszat sejtve,

Egy nagy kötelet leejtve

Lehátrált a fedélközbe,

Na, de ott se maradt rejtve.

 

• Mit lazsálsz itt, édes fiam?

Fedélzetre! – Igen, uram!

• Mert a másik matróz sánta,

Te mégy az árbockosárba!

 

 

Nem a földön, s nem az égen,

Magas árboc közepében,

Muskétával a kezében

Gubbaszt Cucu szomjan s étlen.

 

Alant az ágyúk dörögnek,

S az eresztékek zörögnek,

És – akár egy dühös naszád –

A kis szkúner tüzet okád.

 

Az idegen hajó szalad,

Sok vitorla égbe szakad,

Ágyú nincs, nem tud felelni,

De igyekszik elszelelni.

 

- gyerünk! Ha hátszélbe kerül,

Még a végén elmenekül!

• üvölti a bősz kapitány,

s hadonászik, mint a Sátán.

 

Miközben a csata zajlik,

A szél egyre erősödik,

A hullámok feltolulnak,

Egyre nőnek, domborulnak.

 

A hullám az eget veri,

Sok matróz a vizet meri,

Míg egy hullám jól felkapja

A hajót, és képen csapja.

 

A kapitány vízbe toccsan,

Minden kalóz nagyot toccsan,

Mind lent üvölt, s egyre úszik,

De a hajó távolodik.

 

Az eső a hajón seper,

Egy mentőcsónakot lever,

A kapitány s a bandája

Nagy örömmel csap le rája.

 

Egyre jobban tombol a vész,

És Cucu, az árboc-lövész

Hason csúszva, nadrágféken

Ér a fedélzetre éppen.

 

Ahogy a vihar elcsitul,

És a Nap az égen kigyúl,

Sima tenger, mint a márvány,

És sehol sincs a kapitány.

 

Nincs többé a hajón kalóz,

Csupán néhány ijedt matróz,

Cucu, s Gorilla a bárkán,

Ki lesz hát most a kapitány?

 

Röpgyűlés a fedélzeten,

S ezen az értekezleten

Cucu matrózt megválasztják,

S kapitánnyá beiktatják.

 

Kapitányi sapka a fő,

Cucu ebben előkelő,

Éjjel a könyvet böngészi,

S az irányt el nem téveszti.

 

Harmadnapra épp időre

Befutnak a kikötőbe,

Mit kiabál sok kutyalány?

Ezt: -Éljen Cucu kapitány!