Délszaki szonett

 
Körbekerít ez a táj, felemás benyomásokat ébreszt,
illatok, íz, aromák dús keveréke alatt
reggeli víg kikötők hangzavarára dagad;
míg szaporán kupicákba kitölti a nép a tömény szeszt.
 
Délszaki szél fütyörész hevenyészve a locska haboknak.
Minden olyan koravén. És kicsi, mint a makett.
Hajkoronámnak erős, tengerihal-szaga lett.
Messze, a föld peremén feketén ladikok kavarognak.
 
Orchideák feje lóg, papaját eszik állva a sétány,
szörfösöket hoz a víz, a habokba esik bele néhány,
sziklatövén buja dalt dúdol egy árva szirén.
 
Hullamerevre feszítve az ég, beszakítja egy árbóc, 
leng a vitorlakötél, vihar érkezik, intene pár kóc:
nézd, a világ szövetén villog a fároszi fény.
 
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek lett.

Erzsike

Csilla képe

Örömömre szolgál a véleményed, köszönöm, Erzsike! :-)

 

Haász Irén képe

Bravúros! Ölelkező rímes sorok, kívül hexa, belül pentameterekkel a kavartinákban! És később is tartod ezt. Rímelve! A szókészlet sem ósdi. 

Nagyot alkottál, Csilla!

Csilla képe

Köszönöm az elismerésedet, Irénke, és a miniértékelést! :-)

 

lnpeters képe

Hát ez nem semmi! Formai bravúrok egész sora remek tartalommal!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmedet, kedves Laci! :-)

 

hubart képe

Nagyszerű alkotás! Bebizonyítottad, hogy a klasszikus forma sem lerágott csont, mindig meg lehet újítani. És hiszem, hogy még akkor is élni fog, amikor a posztmodern fattyúhajtásokat rég lenyeste a legnagyobb kritikus, az Idő. Szeretettel gratuláálok.  

Csilla képe

A legnagyobb kritikus tényleg az idő! :) Köszönöm szépen a véleményedet, kedves Feri!