Édes-bús csárdás (életre és vonóra)

Édes-bús ütemünk hívogat, újra kél,
Mezténláb mulatok, gondom a táncban él,
Régen szólt dalokat énekel új remény,
S ritmusban pörög életünk.

Két lépés repülő, ingat a forgató,
Hullámzó karikát rajzolva fordul át,
Benned gyúlt tüzeket, bőrömön égve szét,
Hamvaszt el hamuvá zeném.

Páratlan szerepünk, élteti csalfa fény,
Brácsában ragadó hangokon éledő
Érzésünk veri szét, lassul a járató...
Csárdásunk elül, éjbe száll...

Hozzászólások

lnpeters képe

Ez a lüktetés nagyon jellemző Rád. Már nem az első ilyen vers Tőled. A vers logikája az általánosból az egyes felé, érzelmi hullámzása viszont éppen fordított irányban halad. A ritmika termékeny feszültsége meg szinte leplezi azt a mélyebben rejtőző termékeny feszültséget - ami Tomasovszki István maga....

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Köszönöm Barátom, valóban helyes látod. A vers mikro- és makrokozmoszának egysége és különbözősége mindig fontos volt nekem, és a különböző belső síkok kibontása... ahol, való igaz, ott vagyok én a végén.


köszönöm Joe, valóban jól látod az indittatást a tánc és népzene szeretete miatt. A strófa az első aszklepiadeszi strófa, ami 3 x

- - |-U U | - |- U U | - U | -  áll és 1 glikoni sorból

- - - U U - U -

(kolonok tolása az ütemhangsúlyosság elérése céljából... így a vers vegyes lett, ami nem baj, az ütemhangsúly jól viszi előre...)


köszönöm Ildi, valóban nem öt perc megírni, de meghálálja magát!


Komoly munka.Hibátlan.

Köszi Gotám! Versírást csak komolyan!


Nagyszerű kidolgozás. Irigyelem is kicsit.

ne tedd barátom... :) írj!


Aki ebben kivetnivalót talál :) remek lett!

...az irjon jobbat! Köszi Edy :)


Csárdás? Háromnegyedben? Nem a verssel van bajom - a címmel. Ez egy édes-bús valcer.

Ross, ahonnan a családom származik, ott nem jártak a csűrben valcert. Direkt lett csárdás, szándékos az egész névadás. Amúgy tangóra hajaz a rimus nekem, de pont ezért lett csárdás (ez már egyéni művészi, befogadói látásmód kérdése, hogy belelátjuk-e a két ritmus közti különbséget - a mai modern életem és az apám öröksége között feszülő ellentétet - valcer/tangó - csárdás ritmusának ellentétét...)


Kizárólag a ritmus kérdésénél maradva: van abban valami, amit mondasz, mert a hosszú sorok első hat szótagja valóban érzékelhető egyféle tangó-ritmusnak; a folytatása már kevésbé. És megismétlem: nem a vers tartalmával volt bajom.

Talán érdemes hozzáfűznöm ehhez és akár az összes előző észrevételemhez is, bár a rövid bemutatkozó szövegem is tartalmazza: semmi közöm nincs az úgynevezett humán tárgyakhoz és emiatt, ha nem tévedek, valamiféle egyensúlyi tényezőt képezek itt. Ami nekem számít: a tények, a logika, a nyelvtan és a verstan.

Tudom én, hogy nincs bajod vele...

Amúgy ez az első aszklepiadészi strófa (egy helyen csalva belőle). De persze ütemhangsúllyal is (vagy jobban) elzenél a vers.


Látod, azt nem is tudtam, hogy ez ... meg sem kísérlem leírni, hogy milyen strófa. És persze, a vers elzenél.*

* Elzenél: szótári alakja "elez", alanyi ragozású ige, itt feltételes módban, egyes szám második személyben. Ragozása kijelentő módban: elzek, elzel, elez, el(e)zünk, eleztek, eleznek. Érdekes alakja a múlt idejű, egyes szám 3. személyű Elzett. :)

Csak most jelzek, a régi záram elzett :)


Remélem, az új zárad már nem elez.

Az Tutti... (vagy Tutó? Nem is tudom :)