Elégia anyám emlékére

- Anyák napja előtt –

Attilát idézi Etus
(90 éves lexikon),
s miközben hangját hallgatom,
eszembe jut számtalan juss,

s egyre fájóbb lesz az emlék.
Anyám, hol vagy? Mért mentél
végtelen útra? Hisz nemrég
még te mondtad: Messze az éj.

Férfibb voltál száz férfinál,
akinek egyetlen fia
tiltakozott: neki nem jár
minden évben új ing s ruha.

Szereteted csillagokig
röpített akkor is, most is,
mikor sírodon virágzik
bánatom: voltál, de nincs,

ki a lépteimet óvja:
Vigyázz, ne hajts, gyors a motor!
Vár sok gyerek, még több óra,
könyv, miután megmosakszol.

Ne szívod a vegyszert, mérget
zöldülő palánták között,
s ki tanáccsal szolgált néked,
ma is érhetik örömök.

Csak te nem vagy. Csak álmodlak…
Messze voltál a hetvenhez,
mikor szíved végsőt dobbant
otthonodban…És a fényes

foszló nap párna-hegy mögé
bukott fájó üzenettel…
Nem csókollak soha többé,
eggyé válik nappal s éjjel…

Attilát idézi Etus
(90 éves lexikon),
s miközben hangját hallgatom,
fülemben cseng az ismert ritmus:

„ a mosónők korán halnak…” ---
s mind, ki szívét széjjelosztja.
Sírodnál a fiad hallgat,
más helyett is könnyét ontja.

S ha hazatér, mosolyt mímel:
kell a holnap, kell a derű,
kell törődni a vetéssel,
szólhasson még hegedű!

Pázsitkockák között nyíljon
új családi harmónia!
S apám hangja, érc-vigaszom
biztat lentről :semmi hiba!

Mégis, mint rég Attilának,
úgy hiányzol Józsefednek,
ezért élővé álmodlak:
MAMA, soha nem feledlek!

1999.április 11.