Elvarázstalanodott világról - Weöres Sándor sejtéseit továbbgondolva

 (Lírai töprengés a Teremtés valódi mibenlétéről)

 

A néhai Magyar Költő

Ádvent idején

Lélek-hajójának színes,

Puha rejtekén

Hálát adott a Költészetért,

Hálát adott a Szerelemért,

Hálát adott egy szent, csodás

Egyetlen napért...

 

Látta,

Ahogy száguldanak

Bádog skatulyák,

Hallotta, hogy 

Jajonganak

Ezüst furulyák,

Érezte, hogy újra indul

Valahol

A krák,

Hogy éjjel a Holdat ugatják

Szegény kutyák;

Elvarázstalanodott a világ...

 

A néhai Magyar Költő

Tudta,

Gyakran olvastuk is Tőle,

A Teremtésnek

Az Ember

Nem elszenvedője...

 

A Teremtésnek ezer arca van,

És a világ mégis

Varázstalan?

 

A néhai Magyar Költő

Tudta,

Hogy nem hiába susognak a hársak,

Isten és Ember

A Teremtésben

Társak,

 

Mi hát a Teremtés?

Hogy nincs varázs?

Vagy valami más?

 

Tán nincs varázs,

Mágia,

Vagy ráolvasás,

De van helyette

Atomvillanás...

Az anyag lelke rajta,

Van technika,

A ráció

Uralja...

Az talán nem varázs?

 

Mi más,

Ha nem varázs?

 

A rációt

Tiszteljük

Makacsul,

Minden tudás

Természettörvényeken

Alapul...

 

Mi számos ilyen törvényt ismerünk,

Vajon léteznének-e

Nélkülünk?

 

Amiről azt képzeljük,

Természeti végzet,

Az csupán talán

Kívánság,

Igézet;

Amire vágyunk,

Megteremti Isten

Általunk...

 

A néhai Magyar Költő

Sejtette,

Mi a rend...

Ember

És Isten

Együtt teremt...

 

A néhai Magyar Költő

Ádvent idején

Lélek-hajójának színes,

Puha rejtekén

Hálát adott a Költészetért,

Hálát adott a Szerelemért,

Hálát adott egy szent, csodás

Egyetlen napért...


 

Hozzászólások

Csilla képe
Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Hálát adunk, mindenért, e versért is.

Erzsike

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)