Emlékeim, az életem

A port letörlöm, borítója hajlott,
lapozgatom... míg évek tűnnek el...
benne van minden, ami eddig zajlott, -
mesélek még, ha tovább kérdezel.
 
Két perc között a messzi múlt csak rémlik,
régi minden, az emlék is kopott,
vigyorgó gyermek sarat gyúrna térdig,
nadrágján még a folt is foltozott.
 
De nagy dolog, ha visszanéz a múltra,
és mosolyában ott van az öröm,
ti is lássátok, rongylabdáját rúgja,
egy utolsót int, s végleg elköszön.

 

2020. október 27.