Álmodtam róla... csupa zűrzavart,
nem valósat.
Létező ritmus, ami felébreszt.
Siet... mintha űzné a fikciókat,
de csak lassan törlődnek a képek.
Türelem... tudom, majd elmosódnak.
Csak a hiány nem, amit érzek.

Egy csomó a zsebkendője csücskén
árulkodó.
Feledte tán mikor, miért kötötte.
Titok marad, örök várakozó,
mint ő, emlékfoszlányaim öltögetve.

Bár jó szava itt hagyott,
de a lelkem része,
mert azt, hogy ringatott,
az idő sem zárja be.

Anya