Fél(sz)-szonett
Beküldte hubart - 2020, június 20 - 21:02
Ne nézz reám, mert érzem én, hogy végem,
e szalmatest azonnal lángra gyúl;
elégek itt a szép szemed tüzében,
s a hamvam, ó, az út porába hull.
De semmi vész, a mennybe száll a füstje,
e tiszta lélek hófehér ezüstje,
s a csillogása téged ejt rabul!
Hozzászólások
Kankalin
2020, június 28 - 08:54
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Ha lesz szusszanásnyi levegővételem, lehet, hogy kiegészítem, mert jók ezek a játékok. Nem ez lenne az első, másodszor is megpróbálnám. Egyelőre időhiányban szenvedek, de ami késik, nem múlik. :)
Szeretettel: Kankalin
hubart
2020, június 28 - 14:23
Permalink
Nagyon jó lesz, kedves
Nagyon jó lesz, kedves Kankalin! Várom! :) Köszönöm szépen kedves szavaidat!
Szeretettel: Feri