Feketéllünk
Beküldte Haász Irén - 2017, január 25 - 12:10
Nehéz napok… A tél erélye
fogát mutatta; hó fehérje
zuhant a szálló tetejére,
fehér csendet hozott.
Előbb még táncot járt a lejtő,
reszketett templom, házrom, erdő,
ami még állt is, halált rejtő
torzóvá változott.
Utána láng csapott az égre,
tizenhat gyermek szállt a fénybe,
minden reményük elenyészve,
hogy a szív megszakad;
de jönnek, jönnek új keservek:
hideg szobában kihűlt gyermek –
szép fiúcska, hajnalra termett –
de nincs több pirkadat.
Elég! Elég a sok halálból,
kínból, csapásból! Annyi másról
szólhatna sors, de mindig gyásztól
feketéllünk, nyögünk!
Dr. Krekó Imre fotója
Hozzászólások
Csilla
2017, január 25 - 12:35
Permalink
Gyönyörű, ha lehet ilyet
Gyönyörű, ha lehet ilyet mondani... megemlékezés és kérés is egyben. Kirázott a hideg.
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
hubart
2017, január 25 - 12:55
Permalink
Nagyszerű vers! A forma
Nagyszerű vers! A forma nagyon ráillik a tartalomra. Szeretettel gratulálok!
Mysty Kata
2017, január 25 - 17:01
Permalink
Nagyszerű alkotás, művészi
Nagyszerű alkotás, művészi erejű líra!
Gratulálok, elismerésem!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hzsike
2017, január 26 - 11:31
Permalink
Újra és újra megérint,
Újra és újra megérint, akárhányszor is olvasok róla, vagy beszélünk erről az iszonyatos targédiáról.
Nagyon szépen megírtad, méltó megidézése a történteknek, Irénkém. Bár ne kellett volna... :(
Ölellek.
Nagygyörgy Erzsébet
2017, január 27 - 13:46
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Szép megemlékező vers, nyugodjanak...
Erzsike
Bieber Mária
2017, január 30 - 22:49
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Megérintőek emlékező soraid. Fájdalmasan szépen írtál.
Bieber Mária
(Hespera)