Feketéllünk

 
 
Nehéz napok… A tél erélye
fogát mutatta; hó fehérje 
zuhant  a szálló tetejére, 
fehér csendet hozott.
 
Előbb még táncot járt a lejtő, 
reszketett templom, házrom, erdő, 
ami még állt is, halált rejtő 
torzóvá változott.
 
Utána láng csapott az égre, 
tizenhat gyermek szállt a fénybe, 
minden reményük elenyészve, 
hogy a szív megszakad;
 
de jönnek, jönnek új keservek: 
hideg szobában kihűlt gyermek – 
szép fiúcska, hajnalra termett – 
de nincs több pirkadat.
 
Elég! Elég a sok halálból, 
kínból, csapásból! Annyi másról 
szólhatna  sors, de mindig gyásztól 
feketéllünk, nyögünk!
 
 
 
Dr. Krekó Imre fotója
 

Hozzászólások

Csilla képe

Gyönyörű, ha lehet ilyet mondani... megemlékezés és kérés is egyben. Kirázott a hideg.

 

 

hubart képe

Nagyszerű vers! A forma nagyon ráillik a tartalomra. Szeretettel gratulálok! 

Mysty Kata képe

Nagyszerű alkotás, művészi erejű líra!

Gratulálok, elismerésem!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Újra és újra megérint, akárhányszor is olvasok róla, vagy beszélünk erről az iszonyatos targédiáról.

Nagyon szépen megírtad, méltó megidézése a történteknek, Irénkém. Bár ne kellett volna... :(

Ölellek.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Szép megemlékező vers, nyugodjanak...

Erzsike

Bieber Mária képe

Kedves Irénke!

Megérintőek emlékező soraid. Fájdalmasan szépen írtál.

 

Bieber Mária

(Hespera)