Föltámadott a szerelem

Beküldte Toma - 2011, december 9 - 00:31

Azt mondtad meghalt a szerelem...
Hittem, látván fekete ruhád vetted.
Álltunk ketten a sírgödörnél,
Mélyére múltunk rögeit pergetted,
S tudtam, az ördög mondatta csak veled.

Boncolás nem volt, csak gyors halál.
Érzelmek fonalát vágta szét penge,
Szinte máról holnapra, szórva
Bomló virágunk szirmait a gyenge,
Lelkünből font koporsófedelünkre...

Múlt szerelmek árnyai gyűltek,
Sivító hangú siratóasszonyok,
Sötét főkötő alól ríva
kisértenek majd kóborló sóhajok,
suttogva sorban, hogy mindjárt meghalok!

                       *
Nem harmadnap, de reggelre tán,
Halotti torunknak romjain nőve,
Zsenge virág nyílt, bocsátva szét
Reménység lenge illatába szőve,
A hírt; szerelmünk ismét feltámadott!

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2011, december 9 - 04:37

Ha feltámadott, akkor minden rendben van...:))

Toma

2011, december 9 - 09:36

föltámad minden reggel... :)


Toma

2011, december 9 - 09:37

Köszönöm Kedves Ildi!


Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)

2011, december 9 - 06:27

Na az ilyenekér szokik "leszottyosozni" engemet az drága Kőszeghy úr!

Pedig ezek is Mi vagyunk. Ezek a szép-szomorúan  búsuló-örülők.

Toma

2011, december 9 - 09:38

No, mér???
Ha mindig csendes a víz, akkor azt jelenti, hogy fülledt unalmas az idő... :))


Kőszeghy Miklós

2011, december 9 - 09:40

Már régen nem "szottyosoztam" le kegyedet, mostanság sehogy sem akar okot adni rá! (pedig ugrásra kész tigrisként lapulok a fűben, várva a megfelelő pillanatot.)
Ez a vers azonban mélabúján túl mégis csak a szerelem feltámadásáról szól, így az utolsó versszak (miután a szerző alaposan földbe döngölt bennünket) magasba emel. 

Toma

2011, december 9 - 09:45

És ez így is van! :)


lnpeters képe

lnpeters

2011, december 9 - 07:37

Hát maradjon is élve!

Érdekes ez a verstípusod, Toma, már nem az elsőt olvasom.

Az elkülönített záró-ellenpontozó szegmentum szinte kirobbantja a költeményt abból a lírai szituációból, ahonnan a vers látszólag nem vihető tovább.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Toma

2011, december 9 - 09:44

Köszönöm, marad!
A verstipusom utolsó szegmensét én el is neveztem magamban a remény versszakának (és két versemben a remény szó meg is jelent benne, nem véletlenül) , mert egy végzetes, menthetetlennek tűnő állapotból húz ki. Tudom, hogy kicsi vagyok én irodalmi elnevezések létrehozásához, de azért próbálkozom...


Toma

2011, december 9 - 16:04

Köszönöm Jó az elemzésedet, valóban volt ez az egységre törekvés, a rímek itt másodlagas voltak a mondanivaló szempontjából. de a törekvés az ABCBD re és esetleges asszonánc utolsó sorra megvolt...

A feltámadásról meg csak Jézust említeném, aki ezt eddig megtette egyedül. Nem volt tetszhalott. De ez a te látásod.


Zajácz Edina

2011, december 9 - 17:43

Feltámadt, mert gyötrelmek árán is hittél benne :)