Gazdag ősz

Nem is tudom, mit érzek én,
elégedett, szabad vagyok...
E gazdag ősz azúr egén
aranykokárda, nap ragyog.
 
Kezem, szavam nem éri vád,
s a terheim veled viszem,
e kegyre mondok én imát –
a szó ma célba ér, hiszem.
 
Itt zsenge fű is nő talán,
mely minden sebre ír lehet,
s a vágy a szád szelíd szaván 
elandalít, szíved szeret.
 
A két karom hű oltalom,
s ha kóborolva réteken
az éjbe hull a nappalom,
a lágy alom te vagy nekem.
 

Hozzászólások

Csilla képe

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Csodás vers, köszönöm.

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike.

 

Haász Irén képe

Szeretettel olvastam.

hubart képe

Örültem Neked, Irénkém!

Zagyi G. Ilona képe

Gyönyörű vers!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Ilona!

 

lnpeters képe

Csodaszép vers! Újabb remeklés! Gratulálok, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Laci!