GENEZIS

Genezis
szonettkoszorú
 
1.
Dolgozz a mán, de néha mondj imát!
Kezdetben volt a puszta Semmiség,
se kurzusok, se ájtatos misék
keresve sem találnak ott hibát.
 
A Semmit elkobozni nem lehet,
hatalmi harc se dúl vagyon körül,
nem él olyan, ki más baján örül,
a pénz nem úr a nézetek felett.
 
Ott még a pártokat sem ismerik,
ha szól a szád, fejed be nem verik,
a sült galamb a szádba nem repül,
 
nem ér dicséret, elvtelen blamázs,
az édes felmenőd se szidja más,
hatalma trónusán az Isten ül.
 
2.
Hatalma trónusán az Isten ül,
ki mindig élt s örökre élni fog,
övé a téridő, s ezer titok,
uralkodik rendíthetetlenül.
 
Ha érdekelne, hogy vajon ki Ő,
porold le tán az ősi Bibliát,
megismered Szent Lelkét és Fiát,
s imádhatod, ha lesz reá idő.
 
Ám addig is figyeld a verssorom,
ezt így tanultam én is egykoron,
a szívem őrzi most is itt belül.
 
A semmi mégse végső állomás!
Az Úr igaz kegyét, ne ossza más,
betölti Ő az űrt időtlenül!
 
3.
Betölti Ő az űrt időtlenül,
hisz ott, a trónon egy, csak egy lehet,
ki megteremtett téged, engemet,
dicső személye fénye ránk vetül.
 
Az űr, a végtelen, parancsra várt,
a Jahve szellemével áthatott
oly egyszerű, de szent varázslatot,
mi majd a Nagyvilágnak szab határt.
 
Hogyan szakad fel ott a szent ige?
S ugyan, vajon teremt mindegyike?
S az alkotásba csúsznak é hibák?
 
Az Isten tudta csak, mikor, miért,
de nagy csodát akart, nem volt kimért,
fakadtak egyszervolt esszenciák.
 
4.
Fakadtak egyszervolt esszenciák:
"Oszolva tűnjön itt a semmiség,
a pusztaság helyett kies vidék
legyen, ha összeáll ezen Világ!"
 
Határozott, de egyszerű szavak
jelölnek itt ki minden kezdetet,
ahol parancsa jó magot vetett,
a semmi partján is kikél a mag.
 
Az Úr örök, hatalma végtelen,
mit fel se fog ma semmi értelem.
Az Alkotó teremti ötletét.
 
Szent Lelke bármikor csodát tehet,
jó gondolat kreálta kincseket.
Világosság legyen, no meg sötét!
 
5.
"Világosság legyen, no meg sötét!"
Fény érkezik, de máris elrepül:
a nappalokra éjnek terhe ül,
s az éjre nappal bontja köntösét.
 
Vajon ki fest valódi kék eget?
A láthatóság épp a fény maga,
de váltja azt a szurkos éjszaka,
mi eltakarja mind a lényeget.
 
Az Isten szent igéje, lám, hatott.
Tudós se látott ily varázslatot,
tudása gyakran falba ütközött.
 
Ha árra, jégre mentsvár kellene,
harmóniát keresne szelleme
a fenti és a lenti víz között.
 
6.
A lenti és a fenti víz között
nagy ám a tér, de át is járható.
A tiszta tenger és a bízta-tó
ma már a szép mesékbe költözött.
 
Ki jó eret talál, kutatva fúr;
hisz itt a porvilág olyan sivár,
az ember, és az állat mind kivár,
hogy adja égi permetét az Úr.
 
De langy eső a tájra készül-e?
Se fű, se lomb nem zöld ma nélküle
a Nap tüzén a két felhő között.
 
Az úti vándor ég felé leső,
ha jó idő van, menni képes ő.
Derüljön égi bolt, ezüstözött.
 
7.
"Derüljön égi bolt, ezüstözött!"
Ha gépmadár ró páracsíkokat,
talán a Fentvalónak írogat
modern imát a fellegek között.
 
A jámbor ember égi útra kél,
kecsegtető a kényelem: fapad!
Hazát cserélve érzi tán, szabad,
s az Újvilágban új csodát remél.
 
Talál vajon szerencsét ott, ahol
kenyértelent könyörtelen rabol,
s meggazdagodni minden út sötét?
 
S a vén Kelet sok ifja meglakol,
nyugalmat olykor ott talál, ahol
a földre fű, fa adja köntösét.
 
8.
"A földre fű, fa adja köntösét!
Az erdő és a rét is zöld legyen,
virág virítson itt a völgyeken,
a domb gyümölcseit terítse szét!
 
Kövér talajba éltető magot!"
Aranykalászra hív a dús mező,
utat talál reá az éhező,
imát rebegjen ott a jóllakott!
 
Tanuld meg hát a hálaéneket,
s ne "mérnököld" a régi géneket,
ha már azokra rátalált a bolt!
 
Az életed, ha néha jólesik,
egy űrszemétről titkon meglesik!
"Az égen Nap ragyogjon és a Hold!"
 
9.
Az égen Nap ragyogjon és a Hold!
Világos úgy lesz itt a nagyvilág,
e műremekben nincsenek hibák,
két égitest két napszakot tagolt.
 
A nappalokra fényt a Nap bocsát,
hogy látva lásson minden földi lény.
A másik fontos, érthető igény,
ha gyertyafényt az éj heroldja ád.
 
A szorgalom Napunk tüzében ég,
de kél a Hold, a nagy, csupasz fenék,
a falka által rendre megcsaholt.
 
Szerelmet és nyugalmat oszt az est,
az ég sziporka csillagképet fest.
Az Úrnak erre nagy figyelme volt.
 
10.
Az Úrnak erre nagy figyelme volt,
hibátlan működött a gépezet.
A nap sütött, vagy langy eső esett,
s megült a csend, avagy a szél dalolt.
 
Beállt a tél, ezüst szitált, a hó,
tavaszra jött a nyár, s ezer virág,
gyümölccsel kérkedett az őszi ág,
az Úr örült, hogy lám, alatta jó.
 
A földi táj varázsa ritka szép,
olyan nem is lehet, hogy visszalép,
a mű további alkotást jelent.
 
Igénye teljességre ösztökélt,
teremtő vágya újfent eltökélt:
A vízben hal legyen, s madár ott fent.
 
11.
A vízben hal legyen, s madár ott fent.
A mozdulat, a szárnyalás szabad,
úgy érzi boldogan magát a vad;
de rab, ha már horogra, lépre ment!
 
Élettere medence vagy kalit.
A vágya műközegbe nem vezet,
a börtönkényelem nem élvezet,
saját világa vonzza: tó, csalit.
 
Hát láthatott az úr hatodnapot,
mi átölelt több földi korszakot,
és nemsokára kész a tág egész.
 
De terve még lapít az asztalán,
el nem pakol, ma is halad talán.
"E rögre kell barom, meg szende ész!"
 
12.
E rögre kell barom, meg szende ész,
hiszen fölötte furcsa állapot,
ha nem talál négylábú állatot
a boldog ember! Ám a terv merész...
 
"E szép világra gazda gondja kell,
szelíd türelme jó viszonyt terem;
a gyermekem legyen, a partnerem,
s a vágyait fohászban mondja el.
 
Élő modell leszek, s e földi hím
viselje arcán hű vonásaim;
megszokni tán nem is lesz oly nehéz.
 
Övé e dús vidék, e szép vagyon,
no hát, becsülje meg magát nagyon,
- így szólt az Úr - ki majd szemembe néz!"
 
13.
Így szólt az Úr: "Ki majd szemembe néz,
parancsom ellen, most, ha vétkezik,
kegyem veszíti el, s kiűzetik,
mert jó gyümölcsöt ront a rossz penész.
 
Megosztanád időd, de nincs kivel?
- az Éden egy személyre nagy telek -,
az oldaladra delnőt rendelek,
becsüld meg őt! Beérem ennyivel."
 
A büszke ember, Ádám bólogat,
az Úr szavára mindent megfogad,
ha tudja, majd betartja, annyi szent!
 
Az édenkerti est sötétje mély,
de vélte, rája mégse les veszély.
Akkor beállt a csend. És megpihent.
 
14.
Akkor beállt a csend. És megpihent 
az Úr letéve ott a terheit,
kaland volt az csupán, mi erre vitt?
A kétkedő felel csupán igent.
 
Ezen ne is gyötörjük bús agyunk,
vitázni rajta úgysem érdemes.
Bolondok! Itt a puszta lét nemes,
örüljünk inkább annak, hogy vagyunk!
 
Burokban élni rég utópia.
Korunknak egyre több tudós fia
a szűk világa ablakán kilát.
 
Körültekint, s egy elvet elfogad,
együtt megoldanánk a gondokat,
dolgozz a mán, de néha mondj imát!
 
15.
Dolgozz a mán, de néha mondj imát!
Hatalma trónusán az Isten ül
- betölti Ő az űrt időtlenül -,
fakadtak egyszervolt esszenciák:
 
"Világosság legyen, no meg sötét.
A lenti és a fenti víz között
derüljön égi bolt, ezüstözött;
s a földre fű, fa adja köntösét!
 
Az égen Nap ragyogjon és a Hold!"
Az Úrnak erre nagy figyelme volt.
"A vízben hal legyen, s madár ott fent.
 
E rögre kell barom, meg szende ész
- így szólt az Úr - ki majd szemembe néz."
Akkor beállt a csend. És megpihent.
 
2019. okt. 16.

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Gratulálok, remekeltél. :)

Erzsike

hubart képe

Köszönöm azépen, kedves Erzsike!

Csilla képe

Le a kalappal az alkotó és műve előtt! Briliáns, nagyszerű tartalommal, a ma emberének szóló üzenettel, tökéletes formában. Érdemes figyelmesen olvasni. Nagy szeretettel gratulálok! 

 

hubart képe

Köszönöm  szépen, kedves Csilla! :)

lnpeters képe

Ez igen! Filozófiai témájú szonettkoszorú! Ez nagy vers(koszorú) Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Laci!

Haász Irén képe

Gratulálok. Még jambikus is...!

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke!