Hótakaró

 
A tóra friss havat sepert az éjszaka,
s a morcos szél, akár egy éles fémkasza
csapongott körbe, földön, ég felett.
Reggelre csendes, szűzi béke lett.
 
A messzeségben, ott, a hóhegyek mögött,
egy templomajtó nyílt, remegve felnyögött,
s ijedten szállt a mélybe pár galamb,
mikor megkondult fent a gyászharang.
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Fájdalmasan szép.

Mennyire megkapóan hozod az emberi lélek színeit... A magasból a mélyebbre kúszik a tekinteted, a felemelőtől érzésektől a megdöbbentőig, mellyel ez utóbbi még nagyobb hangsúlyt kap!

Örülök, hogy olvashattam!

Csilla képe

Köszönöm Irénke és Katalin! Örülök a figyelmeteknek és a véleményeteknek.

 

suzn képe

Fájó ez a gyászharang, szép vers.

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." - Antoine de Saint-Exupéry

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Szomorkás, de szép vers.

Erzsike

Csilla képe

Zsuzsi, Erzsike, köszönöm a figyelmeteket.

Békés karácsonyt!